Hogyan érkezett a tánc az életembe?

2009-ben egy ismerősöm unszolására mentem el a Goldancbe az egyik salsa órára, ahol nemcsak a táncstílus nyűgözött le, de két fantasztikus tanár, Eszter és Dani szárnyai alá kerültem. Az akkor szerzett benyomások egy olyan csodálatos komplexet alkottak, mely magával ragadott. Persze az első órák valóságos türelemjátéknak tűnhetnek, mikor nézed az órát s rájössz, hogy már negyvenöt perce alapot lépünk s megkérded: „vajon lesz ebből ma figura is?”. Majd mikor túlélted az ötvenezredik alaplépést is úgy, hogy még mindig van benned buzgóság, jönnek a várva-várt figurák s röpke néhány óra alatt már elkezdesz zsibongani, hogy „Úristen akkor most tényleg elkezdünk táncolni?”.

Mit ad számomra a tánc?

Ez a lelkesedés nem múlik el csak átalakul egy olyan rajongássá, ahol már nem a figurák mennyisége, hanem a minősége, az érzelmek és a zene lesz a lényeg. Ekkor eljutsz oda, hogy tánc közben kiüríted elmédet, kidobsz minden felesleget s abban a pár percben nem engedsz be semmit kívülről csak a zenére koncentrálsz. Nem csak a ritmusát, a mondanivalóját is figyeled, átérzed, és a zenét táncolod. A rajongás eme állapotában pedig rádöbbensz, milyen súlya is volt a kezdő óra negyvenötödik percében lépett alaplépésnek, s milyen az, amikor egy setenta doble-t letáncolsz, és Dani azt mondja rá, hogy „Megvettük” :)

Megvették. Így hát én is azok táborát erősítem a Goldance-n belül, akikre évről-évre az a nemes feladat vár, hogy átadják tudásukat, tapasztalataikat a salsa közösség ifjainak. Természetesen a tanulás nem maradhat annyiban, én is tanulok Veletek, Tőletek.

Salsára fel! ;)