közé soroljuk az angol keringőt, a tangó, a bécsi keringőt, a slowfoxot és a quickstepet.
A tánc nevéből is kiderül, hogy származási helye Anglia. A húszas években a Bostonból fejlődött ki, mely a Bécsi keringő utódja volt. Érdekessége, hogy a régi "kerek" fordulások mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazza. A versenyeken standard kategóriában a párok elsőként táncolják. A tánciskolák kezdő tanfolyamán is az alapvető táncok egyike. Zenéje lágy és harmonikus, 3/4-es ütemének első ütése mindig hangsúlyos, mellyel a mozgás lendülete is harmonizál. Eleganciájának köszönhetően számos bál nyitótáncaként láthatjuk.
A Tangó származása elválaszthatatlan az argentín néplélektől és fővárostól, Buenos Airestől, eredete viszont igen vitatott. A Tangó elnevezés a "tambor", azaz dob szóra vezethető vissza, amely a fekete dél-amerikaiak dobszólóval kisért ünnepét idézi fel. A táncos és zenei befolyás a kubai Habanérából és az argentín Milongából származik. A modernizált Tangó (Tango Argentino) mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedében terjedt el. A spanyol-argentín mélabúval átitatott tangó ellentétei a férfias és nőies, a kemény és lágy, az agresszív és szentimentális vonásokban mutatkozik meg. Napjainkban kétféle Tangó van jelen. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk, a másik az Argentín Tangó, amely a divattánc kategóriájába tartozik. A tangót a szenvedélyes előrehaladó mozgások, a hirtelen késleltetések és egyértelmű figuralezárások jellemzik.
A társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya. A neve a német "waltzen", azaz forogni, keringeni szóból származik. Néptáncként a harmincas években fedezték fel újra Németországban és Ausztriában. A Bécsi keringő táncos jellege a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és forgómozgásokban nyilvánul meg.
A Slowfox és a Quickstpe a Foxtrottból fejlődött ki a huszas években, és a lassabban és gyorsabban játszott zene alapján váltak ketté. A Slowfoxra a test folyamatosan haladó, hullámszerű mozgása jellemző. Technikailag igényes tánc, ezért inkább csak a versenytáncosok tanulják meg. A Quickstep dinamikusabb, elsöprő tempója miatt a legvidámabb társastánc. Versenyeken szökellő és futómozgások is tarkítják a táncot, ami miatt a versenyek finálétáncaként nagy népszerűségnek örvend
között szerepel a szamba, cha-cha-cha, rumba, paso doble és jive.
Egy kubai zenész, Enripue Jorrin alkotta meg a cha-cha-chát. A Rumbának és a Mambónak egy változata. A Cha-cha-cha szó a zene ritmikus részének tekinthető, és a táncosok három lépéssel interpretálnak. A Kubából származó elragadó zene és tánc először Észak-Amerikát, majd később Európát hódította meg. A gyors, temperamentumos zenével, a tiszta, világos ritmussal, és a variációgazdag, vidám figurákkal a Cha-cha-cha nagyon népszerű tánccá vált.
A Samba eredetileg több táncforma gyűjtőneve, melyeket az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából az új hazájukba, Brazíliába. A Samba szó a "semba" afrikai szóból ered, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A Szamba élénk, könnyed, gondtalan zenéje a rioi karneválok hangulatát idézve ösztönöz a táncos mozgásra. Vidám, kirobbanó életöröm jellemzi.
A Rumba eredetileg több kubai páros tánc gyűjtőneve. A XIX. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik. A nő ingadozik az odaadás és az elutasítás között, a férfi pedig a vonzódás és függetlenség között. Ehhez fontos kifejezőeszköz a női csípőmozgás. Napjainkban jazz-elemeket is átvettek a Rumbába.
A Paso Doble eredetében egy spanyol tánc, amelyet spanyol mars zenére táncolnak. A tánc bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt (és nem a bikát) testesíti meg. A férfi és a nő együtt mozog egy képzelt bika körül, mikozben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.
A Jive nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló afro-amerikai elődje volt. Ezekhez tartoztak a harmincas évek elején a Lindy Hop, a Blues, a Swing, a negyvenes években a Boogie vagy a Boogie-Woogie, a Jitterburg és a Bebop, valamint az ötvenes években a Rock and Roll. Ezeket a táncokat az amerikati katonák hozták át Európába, ahol szabad mozgásstílusukkal a fiatalság körében gyorsan kedveltté váltak. Ezekre a táncokra jellemző zenei világ ritmikus hangsúlyozásásával táncra ösztönöz mindenkit.
